Ki lehet a gyilkos?

Katona András | visitor | 2012-02-01 00:12:11

Erika, jól feladtad a leckét ezzel a kérdéssel! :) Két napja vissza-visszatér. Azon gondolkodom, hogy mi az a helyzet, pontosabban van-e olyan helyzet, ahol képes lennék rá. Meg azon, hogy embert ölni nemcsak fizikálisan lehet. Meg lehet fojtani a vágyait, a céljait, a morális képességeit, az érzéseit. Elvehetem tőle az élete értelmét, lényegét. És akkor mi marad? Egy test. Ezek hiányában annak olyan mindegy, hogy biológiailag működik-e egyáltalán.

erika | visitor | 2012-02-01 00:33:25

Kedves András, úgy látom hasonlóan gondolkodunk ez ügyben. Arról győzködtem a többieket, hogy én nem lennék képes, megölni, vagy megöletni egy embert. Hamarabb okozok kárt, magamnak mint másnak. Ők azzal érveltek , hogy van az a helyzet, amikor a józan eszed cserben hagy, és az ösztöneid veszik át az uralmat.....Egyet biztosan tudok: ha egy mód van rá, és kihagynám ezt az "élményt".

Katona András | visitor | 2012-02-03 06:13:17

Erika, én is kihagynám -így legyen ámen!- , mert emberfeletti döntést kíván. Biztos vannak olyan élethelyzetek, amikor a gyilok morális, és a továbbélés erkölcstelen, de nem szeretnék soha "bíró" lenni.

fJudit | visitor | 2012-02-03 09:40:46

Kedves András. Érdekes az, amit az első hozzászólásodban írsz. Részben egyet is értek vele. Valóban, nem csak az ember testét, de lelkét is meg lehet ölni. Viszont, amíg a test, a halála után nem éleszthető fel, a lelket lehet gyógyítani addig, amíg az ember képes gondolkodni. Tehát nem mindegy, biológiailag működik e egyáltalán. Igaz, lehet sok ember, aki megtört, halott lélekkel… éli mindennapjait. A legtöbb ember biztos nem képes arra, hogy újraépítse önmagát. Ilyenkor, ha van lehetősége, segítséget kell igénybe vennie. Ha egyáltalán van rá igénye, felismeri, változtatni akar. Van, aki nem tanulva a hibákból mindig ismétli azt. (Csak akkor lehet bármit tenni, ha megszűnik az a körülmény, ami a lelkét megölte) Nem biztos, hogy az, aki segít neki hivatásos segítő. Pszichológus, pszichiáter… Lehet, hogy csak egy ember a sok közül, aki megfelelő empátiával, szeretettel közeledik hozzá. Szerintem nem ugyanaz az ember építődik föl, aki a sérülés (halál) előtt volt. Lehet egy teljesebb, érzőbb jobb ember belőle. A múltat nem lehet kitörölni. Csak az ember önmaga képes arra, (hipnózissal, fizikai módszerrel ugyan módosítható az agy működése) hogy a tudatalattijába zárjon olyan történéseket, amivel nem képes megbirkózni. Viszont amíg fel nem dolgozódik, belülről rágja. A múltat viszont tapasztalatként is föl lehet fogni, ami által egy teljesebb emberré válhat valaki.
Viszont kérdés, hogy képes e bárki ölni? Úgy gondolom, alap esetben, józan gondolkodás mellett, csak nagyon kevesen. Igaz, mikor szerelemféltésről, irigységről, gyűlöletről, bosszúról, rettegésről van szó, már nem beszélhetünk józan gondolkodásról. Ebben a helyzetben már biztos több ember képes rá. De nem mindenki. Megfelelő helyzetbe hozva, megfelelő agymosás után viszont, (alvásmegvonás, kémiai szerek, egyéb ráhatás…) szerintem bárkinél elérhető, hogy életet oltson ki.

mandragora | visitor | 2012-02-03 11:34:05

A cikkről az itt irottak jutottak eszembe.
http://www.kiskegyed.hu/szerelem-es-szex/igaz-tortenetek/igaz-tortenet-megalazott-megis-tudtam-o-az-igazi-szex-szexualis-kapcsolat-113415.html?fejezet=0

Katona András | visitor | 2012-02-04 11:36:16

Judit, ebben a kérdésben biztos, hogy egyformán gondolkodunk. Kivételes eseteken kívül a gyilkosság drámai tetőpont. Egy olyan pillanat, amikor mindennek el kell dőlnie, amikor az ellentétek már nem fokozhatók, mert ebben vagy ő, vagy én semmisülök meg. Olyan eszköz, ami csak látszólag „egyszerű és végleges” megoldás, mert újabb külső és belső konfliktusokat generál. Gondoljunk csak „A walesi bárdok”-ra. Megsemmisíteni valamit abszolút értelemben nem nehéz, de egy helyzetet megoldani annál inkább. Az anarchisták gondolják a politikában, hogy az egyéni terror mindent megold, pedig csak az áldozat helyébe újabb, az előzőhöz hasonló szereplő lép. Ha valaki gyilkos, önmagából is megsemmisít egy részt, pontosan a lényeget, az emberiességét, normális viszonyát a társadalomhoz. Deformálódik az új tapasztalatai alapján az értékítélete, cselekedete egyszerre bátorságot ad –„Megtettem! Képes voltam rá!” -, és ugyanakkor üldözötté válik, állandó félelemben él, hogy tette kiderülhet. Másrészt a problémák megoldására egy új alternatíva állandósulhat: „Ölni vagy nem ölni, ez itt a kérdés.” Ekkor már nem köti saját erkölcse és a közösség elvárása olyan szorosan, mint az esemény megtörténte előtt, mert lám, az előbbit is megúszta. A bűnt nem követi büntetés.
Tehát, az ölés egyben a gyilkos személyiségének öngyilkossága is, mert alapjaiban megváltozott világra van szükség, hogy az új impulzusok újraépíthessék a jellemet, a pszichét. Túl a belénk nevelt gátakon, a tudatos és tudatalatti félelmeink mindenféle – jogi és emberi- következménytől félve korlátozzák a gyilkolási hajlamot. Természetesen, olyan korokban, amikor háborúk zajlanak, amikor az ölés megszokottá válik, a belső késztetés is másként működik. Számomra az egyik meghatározó élmény Móricz Zsigmond Szegényemberek c. novellája volt. Az első világháborús katona, aki szabadságra megy haza, meggyilkolja a módosabb család gyermekeit, hogy a házból elvihesse az értékeket, saját családja ne maradjon távollétében pénz nélkül. Nem érti, nem érzi tettének súlyát, mert az erőszakos halál számára megszokottá vált. Végül saját gyermeke szólja el magát a csendőröknek, így kerül büntetésre. A normalitás győz az abnormális felett. Ezért nehéz és elképzelhetetlen egy átlagembernek ölnie: mert győz bennünk a normális az abnormális felett. A normális szó alapjelentése: „átlagos, általános”. Vagyis, úgy viselkedünk, mint egy átlagos, általános ember.
Számomra a lélekgyilkolás is ölés. Megfosztani egy embert mindentől, ami emberi, amiért érdemes élni, vegetáló ösztönlénnyé süllyeszteni, az is gyilkosság. Életeket gyilkolunk meg, jövőt gyilkolunk meg, boldogságot gyilkolunk meg, ha olyan helyzetet generálunk, ami csak a biológiai létezést biztosítja, de az emberi mivoltunkat nem. Ez ugyanolyan gyilkosság, csak sokkal gyakoribb, mint a büntethető fizikai megsemmisítés. Ugyanazokat a szimptómákat fedezhetjük fel mindkét félen, ugyanúgy lelki elváltozásokat okoz. Talán újra lehet kezdeni az életet a körülmények megváltoztatásával, de ahhoz legalább egy Nórára van szükség. És igazad van, nem lehet ott folytatni, ahol előzőleg elkezdtük. Új élethez újjá kell születnünk. Ha nem lenne abszurd, akkor azt mondanám: Új élethez újjá kell magunkat szülnünk.
Ezért nagyon érdekes számomra az a próbafolyamat, amit itt folyamatosan végigkísérünk, mert nem a hogyanokról beszél, hanem a miértékről. Már nem tudom, kinél olvastam, hogy a jó és a rossz színész között az a különbség, hogy a rossz kimegy a jobb oldalon, és visszajön a balon, a jó színész pedig kimegy a jobb oldalon mint Kukorica Jancsi, és visszajön a balon mint János vitéz. Valójában velünk is ez történik: miközben a „színpadon” élnek, ölnek és szeretnek, mi többek leszünk, mert megint beépítettünk a normális világhoz való viszonyulásunk falába egy újabb téglát.

csehonte | visitor | 2012-02-29 00:46:04

Egy idézet Schiller levezéséből:

"Ezen a csodálatos kora reggelen Magára és Carlosomra gondolok, barátom. Lelkem felhőtlenül tiszta tükörben fogadja magába a természetet, s úgy érzem, gondolataim igazak. Ítélje meg őket. - Úgy vélem, hogy minden írói mű valójában lelkesült barátság vagy platonikus szerelem, amely agyunk teremtményéhez fűződik... Miként a fénysugárból, aszerint, hogy milyen felületre hull, ezernyi szín jön létre, hajlamos vagyok azt hinni, hogy lelkünkben ott szunnyad valamennyi jellem ősképe. ... Képzeletünk minden szülötte tehát valójában nem más, mint saját magunk... Kétségtelen: hőseinknek barátai kell lennünk, oly emberekként kell elképzelnünk őket, akik lelkük legtitkosabb érzéseit bízták ránk. Az író kevésbé legyen hősei festője, sokkal inkább a szerelmese, kebelbarátja..."

Eszerint Schiller arra szavazna, hogy ő bizony képes lenne gyilkoni, vagy legalábbis megvan benne a gyilkos ősképe (is).

Posa márkit is Schiller ölte meg valójában :)) Az is egy érdekes kérdés lehet, hogy miért éppen ott és akkor, egy meglehetősen váratlan pillanatban.

Klassz ez a próbanapló, amit itt vezettek, köszönet érte! Várom nagyon az előadást!

csehonte | visitor | 2012-02-29 00:47:49

Egy idézet Schiller levezéséből:

"Ezen a csodálatos kora reggelen Magára és Carlosomra gondolok, barátom. Lelkem felhőtlenül tiszta tükörben fogadja magába a természetet, s úgy érzem, gondolataim igazak. Ítélje meg őket. - Úgy vélem, hogy minden írói mű valójában lelkesült barátság vagy platonikus szerelem, amely agyunk teremtményéhez fűződik... Miként a fénysugárból, aszerint, hogy milyen felületre hull, ezernyi szín jön létre, hajlamos vagyok azt hinni, hogy lelkünkben ott szunnyad valamennyi jellem ősképe. ... Képzeletünk minden szülötte tehát valójában nem más, mint saját magunk... Kétségtelen: hőseinknek barátai kell lennünk, oly emberekként kell elképzelnünk őket, akik lelkük legtitkosabb érzéseit bízták ránk. Az író kevésbé legyen hősei festője, sokkal inkább a szerelmese, kebelbarátja..."

Eszerint Schiller arra szavazna, hogy ő bizony képes lenne gyilkoni, vagy legalábbis megvan benne a gyilkos ősképe (is).

Posa márkit is Schiller ölte meg valójában :)) Az is egy érdekes kérdés lehet, hogy miért éppen ott és akkor, egy meglehetősen váratlan pillanatban.

Klassz ez a próbanapló, amit itt vezettek, köszönet érte! Várom nagyon az előadást!