Kitekintő - Andreas Kriegenburg

fjudit | visitor | 2012-04-13 22:26:02

Nekem elég furcsa gondolataim támadtak a leírtakkal kapcsolatban. Nem ismerem Andreas Kriegenburg munkásságát, módszereit, mint ahogy Buster Keatonét és Balázs Zoliét sem. A leírtakat olvasva, viszont megjelent a lelki szemeim előtt, amint egerek szaladgálnak a ketrecben. Ezeket kívülről figyelik, helyzeteket teremtenek számukra, kísérleteznek velük, lejegyzik, mire hogy reagálnak, melyikkel mit lehet megtenni, melyik mennyit bír... Melyik egér hogy oldja meg a problémát, ami lehet labirintus, vagy bármi más, amit a kísérletvezető kitalált.
Biztos van olyan egér is, amelyik feladja. Nyilván a kísérletvezető nem veszi a szívére, hiszen ez is a statisztika része. Érdekes megfigyelni, vagy gondolkodni rajta, ugyan miért adta fel, a másik pedig miért nem... Következtetéseket lehet levonni belőle...
Vannak az erősebbek, a gyorsabbak, van amelyik gyorsabban tanul... Egyéni feladatokkal esetleg lehet "módosítani"... Lehet, szórakozásból még el is nevezi az egereket, de az is lehet, csak egyeske, meg ketteske... A lényeg a kísérletvezető, az ő neve marad fenn, ha valami érdekeset tud kihozni a kísérlet során. Lehet, az egerek is jól érzik magukat. Egyre ügyesebbek is lesznek, minden kísérlet tanít számukra valamit. Nem érzik a ketrec fogságát, ételük meg van, jutalmat is kapnak, főleg ha engedelmesek, azt teszik, a mit a kísérletvezető elvár... Biztos érdekes tanulmányokat lehet olvasni tudósoktól, tudósokról, akik ember, vagy állatkísérleteik során sok új felfedezést tettek, akár olyat is, ami az emberiség javát szolgálja. Lehet, hogy most butaságokat írtam, de én ezt asszociáltam.

gabor | blogger | 2012-04-14 14:50:24

Én ebben nem feltétlenül értek egyet. Nyílvánvalóan, ha az emberben nincs meg az a fajta érzékenység és nyitottság
mások iránt, amit ez a munka követel, akkor lehetséges egy ennyire disztópikus színházvilág létrejötte.
Ha azonban a gondolataidról lehántjuk ennek a bizarr labornak az attributumait (egerek, kísérletvezető, statisztika stb.)
-amiről a résztvevők fent említett tulajdonságai kezeskednek-, akkor a gondolataid szerintem nagyon is tiszta célú eszközökről szólnak:
"Őket kívülről figyelik, helyzeteket teremtenek számukra, játszanak velük, lejegyzik, milyen szituációt hogyan kezelnek,
ki mennyit bír...Melyik színész hogyan oldja meg a feladatot." Így hangzik a gondolatod, ha a
"labor" helyett a "játék" -mely fogalomból az egész gondolatot indítottam- világára alkalmazzuk.
A különbség több mint szóhasználat: minőség és hozzáállásbeli különbség is. Egy rendezőnek, ha ezt az utat választja, a fent leírt
gondolatokkal foglalkoznia kell, különben a színészek überfordert (nem túl szerencsés fordítással: túlterheltek), vagy épp ellenkezőleg
unterfordert lesznek.Egyik verzió sem szolgálja a fejlődést. És mivel a játékokat, feladatokat az ő egyéniségük tölti meg tartalommal, minden
fejlődési folyamat egyéni marad.
A színpadon végső soron őket látod különböző szerepekben, a színészek játéka ég bele a fejedbe, és látod munkájuk eredményét előadásról előadásra.
A gondolatod, amit kifejtettél mégis érdekes: figyelmeztet a rendezői munka veszélyeire, ezért köszi, hogy megosztottad velünk.

fjudit | visitor | 2012-04-14 23:23:47

Már délután olvastam a leveled, de fellépésem volt, így nemvolt lehetőségem korábban válaszolni.
Úgy tűnik, kész pszichológus is vagy, emellett nagyon választékosan fogalmazol. A leírtak alapján meg tudtad állapítani, "az emberben nincs meg az a fajta érzékenység és nyitottság
mások iránt, amit ez a munka követel..." Ha valakinek ennél "bizarrabb" gondolatai vannak, de nem azt írja le, mert nem tartja illendőnek, vagy kedveskedni akar, azt próbálja írni, amivel úgy gondolja jó pontot szerez... akkor mi alapján állapítod meg, milyen az illető? Az alapján, amit leírt, (Hű de pozitív személyiség) Vagy bele látsz a gondolataiba...?
Egyébként örülök, hogy így látod... Már néha elgondolkoztam magamon, nem vagyok e túl érzékeny. Egy egy történet... annyira meg tud hatni, csak elindulnak a könnyeim... Egyébként, aki ismer, ezt másként látja. Elsősorban a gyerekeimre gondolok. Nagyon is empatikusnak ismernek, akire mindig számíthatnak. Szerencsére, ha róluk van szó, nem a könnyeim indulnak el, inkább mindig azt keresem, mit tehetek, hogy megoldódjon pozitívan az adott probléma. Lehet, a távoli történeteknél inkább a tehetetlenség, hogy nem tudnék úgy sem segíteni, és hogy nagyon bele tudom magam élni más helyzetébe, ez okozhatja a problémát. Különben a nézeteltérés megbeszélésére nem igazán alkalmas szerintem az internet. Néha látni fórumokat, ahol egyre durvább mocskolódásba torkollanak, a kezdeti kisebb viták. Habár elég intelligensnek látlak ahhoz, hogy a mi esetünkben ez ne így legyen. (De különben is két ember kell hozzá.)
Egyébként ha egy rendező azt választja, amit leírtál, ha fontos számára a színész fejlődése... ez pozitív, és ritka lehet, hiszen azért hallani a színészt kizsákmányoló, megalázó... rendezőkről is.
De mégis az jutott eszembe, amit korábban leírtam, illetve a leírás során ez bővült, színesedett. Egyébként nem jellemző rám a disztópia. Nagyon is pozitív gondolkodású vagyok. Ez amit leírtam nem jövőkép. Főleg nem színházé. Egyszerűen csak a fantáziám, és asszociáció. A labort sem érzem bizarrnak. Egyszerűen néhány szó, vagy fogalom, ilyen képzettársítást eredményezett.