IV. Károly - egy befejezetlen történet - felolvasószínház a Maladypében
December 15-én, 19.00 órakor Csepeli György szociálpszichológus, író IV. Károly – egy befejezetlen történet című színművének ősbemutatója látható különleges színházi megfogalmazásban a társulat színészeinek - Bödők Zsigmond, Huszárik Kata, Szilágyi Ágota, Tankó Erika - előadásában a Mikszáth téri játszóhelyünkön. Az előadást követő közönségtalálkozó vendége a szerző, valamint Gerő András történész - az MTA doktora, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója -, aki pontos koordináták közé helyezve beszél a műben megidézett eseményekről és alakokról, azok máig tartó hatásairól.
Csepeli György IV. Károly - egy befejezetlen történet című drámatöredékének felolvasószínházi bemutatója továbbgondolja a háború után kialakult és a jelent is meghatározó kulturális anomáliákat; a többnemzetiségű Monarchia széttöredezett identitásának lehetséges kölcsönhatásait, valamint az előremutató, szabad fejlődést szem előtt tartó történelmi személyiségek szellemiségét.
A koncepció különleges vonása, hogy nem foglal állást, ellenben megtermékenyítő vitára ösztönöz. Nem hagyja figyelmen kívül a háború következményei által érintett területek képviselőit (Vilmos császár, Ferenc József császár, Sixtus, Xavér – Zita királyné testvérei, Czernin), éppen ellenkezőleg: a bemutatandó darab szövegkönyve által integrálja őket a színházi bemutató keretei közé - konstruktív és nyitott kommunikációt feltételezve teremthet lehetőséget a hallgatók, színészek és partnerek számára egymás gondolatainak megismerésére, vélemény-cseréjére, a közös értékek megtermékenyítő áramlására, értékemberek találkozására, együttműködésére.
A bemutató további sajátosságát Magyarország utolsó uralkodójának a színházművészet keretein belül történő megjelenése adja. Tudomásunk szerint ez idáig nem született olyan mű, amelyben Károly király alakja központi szerepet töltött be és ez színházban bemutatásra is került volna, pedig IV. Károly és a színház kapcsolata nem új keletű: 1916. december 30-i koronázásának rendezője az a gróf Bánffy Miklós, aki 1912 és 1917 között a budapesti Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa, Bartók Béla színpadi művei bemutatójának díszlet- és jelmeztervezője volt. Bánffy vonta be és jelölte ki a közreműködőket, a művészeket, ő határozta meg az eseménysorozat kulcsmozzanatait. Nem riadt vissza a dramatikus események felvillantásától sem. Világlátása, groteszk művészi hitvallása nem engedhette, hogy a dühöngő világháború ne árnyékolja be az esemény fényét. Miközben a koronázás az utolsó nagy alkalom volt a különleges díszruhák felvonultatására (egyes családokban az ősök ruháit is elővették), addig az„aranysarkantyús lovagok” (a hadirokkantak) csukaszürke egyenruhában, a harctéren szerzett súlyos sebesüléseket eltakaró gézkötésekkel vették át a legjobbak számára járó kitüntetést.
Mindezeken túl a háború százéves évfordulója kapcsán a bemutató hosszabb távon alkalmat teremthet IV. Károly személyének beemelésére a kortárs művészet területére.
Az előadás helyszíne: Maladype Bázis, VIII. ker. Mikszáth tér 2., I. emelet
Csepeli György IV. Károly - egy befejezetlen történet című drámatöredékének felolvasószínházi bemutatója továbbgondolja a háború után kialakult és a jelent is meghatározó kulturális anomáliákat; a többnemzetiségű Monarchia széttöredezett identitásának lehetséges kölcsönhatásait, valamint az előremutató, szabad fejlődést szem előtt tartó történelmi személyiségek szellemiségét.
A koncepció különleges vonása, hogy nem foglal állást, ellenben megtermékenyítő vitára ösztönöz. Nem hagyja figyelmen kívül a háború következményei által érintett területek képviselőit (Vilmos császár, Ferenc József császár, Sixtus, Xavér – Zita királyné testvérei, Czernin), éppen ellenkezőleg: a bemutatandó darab szövegkönyve által integrálja őket a színházi bemutató keretei közé - konstruktív és nyitott kommunikációt feltételezve teremthet lehetőséget a hallgatók, színészek és partnerek számára egymás gondolatainak megismerésére, vélemény-cseréjére, a közös értékek megtermékenyítő áramlására, értékemberek találkozására, együttműködésére.
A bemutató további sajátosságát Magyarország utolsó uralkodójának a színházművészet keretein belül történő megjelenése adja. Tudomásunk szerint ez idáig nem született olyan mű, amelyben Károly király alakja központi szerepet töltött be és ez színházban bemutatásra is került volna, pedig IV. Károly és a színház kapcsolata nem új keletű: 1916. december 30-i koronázásának rendezője az a gróf Bánffy Miklós, aki 1912 és 1917 között a budapesti Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa, Bartók Béla színpadi művei bemutatójának díszlet- és jelmeztervezője volt. Bánffy vonta be és jelölte ki a közreműködőket, a művészeket, ő határozta meg az eseménysorozat kulcsmozzanatait. Nem riadt vissza a dramatikus események felvillantásától sem. Világlátása, groteszk művészi hitvallása nem engedhette, hogy a dühöngő világháború ne árnyékolja be az esemény fényét. Miközben a koronázás az utolsó nagy alkalom volt a különleges díszruhák felvonultatására (egyes családokban az ősök ruháit is elővették), addig az„aranysarkantyús lovagok” (a hadirokkantak) csukaszürke egyenruhában, a harctéren szerzett súlyos sebesüléseket eltakaró gézkötésekkel vették át a legjobbak számára járó kitüntetést.
Mindezeken túl a háború százéves évfordulója kapcsán a bemutató hosszabb távon alkalmat teremthet IV. Károly személyének beemelésére a kortárs művészet területére.
Az előadás helyszíne: Maladype Bázis, VIII. ker. Mikszáth tér 2., I. emelet