Vass Norbert: Figaro házassága

A Mikszáth tér kedélyes lámpaoszlop-sötétjében kirajzolódik a lehelet. A gyülekező nézők vágyakozva tekingetnek a Maladype Színház steril fénnyel hívogató emeleti bázisa felé. Bebocsáttatunk. A kapualjban mázsányi újságpapír mellett haladunk el (a társulat korábbi előadásának díszlete), a kabátokat hamar a fogasokra szórjuk, a székek és padok roskadásig telnek. A negyven-ötven fős közönség négy téglalapszerű szigetet alkotva helyezkedik el. A kereszt alakú játékteret a szigetközök jelölik ki. Az előadás a hosszanti folyosók gondos méricskélésével veszi kezdetét. Házasságkötése reggelén Figaro (Orosz Ákos), a vőlegény, nászi ágyuk helyét keresi a polgári szobából azonmód Almaviva gróf kastélyának üres lakosztályává alakuló térben. A megfelelő helyet éppen középütt leli meg, ám ezzel nemcsak beteljesülő szerelme, hanem az előadás középpontját is kijelöli.

Beaumarchais vígjátéka – melynek fordulatait legnagyobbrészt megőrizve, a szövegből csak itt-ott húzva frissítette fel a fordító-dramaturg Ungár Júlia – az első éjszaka kegyúri joga körül bonyolódik. Ám a pikáns téma ellenére a Maladype Színház Figaro házassága előadása mégsem marad meg átejtős, ágyba bújós történetnek. Az erotikum helyett sokkal inkább a csipkelődő, kreatív intellektus vígjátéka lesz. A Zsótér Sándor rendezte előadás minden karakterének súlya, célja van. Mindnyájan saját motivációjuk felől, energikusan rugaszkodnak neki a gubanc kibogozásának. A gubancénak, melyre az első csomót a tartomány ura kötötte. A gróf ugyanis lakodalma alkalmával maga számolta fel a kegyúrnak járó első éj kiváltságát, szerelmi tanúbizonyságul megszöktetett asszonyának és saját szerelmének fogadalmi emlékeképpen. Ennek azonban már három éve. S mivel a csábítási ösztöne a nászban sem hagyott alább, a gróf egyszerre kicsapongó és féltékeny. Legújabban a grófnő szobalányára, inasának, Figarónak jegyesére vetett szemet.

Tompa Ádám játéka pontosan tárja fel a gróf szívében dúló vihar színeit, melyhez a hatalombirtoklás, a hírnév, a tisztesség, az alázat és a libidó ad egy-egy árnyalatot. Tompa egyszer kegyetlen kegyúr, máskor a felszarvazást rettegő, asszonyát számon kérő, sebezhető férj, megint másutt tüzes szerető, vagy cidrizve randevút remélő fiúcska. Csíkos selyemzakós dzsigoló, élet és halál ura, de nem ura saját vágyainak, ösztönének. Féli, félti és szereti őt, vágyik rá elhanyagolt felesége, a grófné. Ligeti Kovács Judit érzékenyen lavíroz a szende naiva, a kacér hölgy és a megtört asszony szerepe között. Tart férje elvesztésétől, de ellágyulva fogadja a kis apród udvarlását is.

Figaro a gróf szolgája és megleckéztetője. Két dolgot szeretne: feleséget és hozományt. S mert tehetséges, addig ügyeskedik, míg sikerül megszereznie a jussát. (A hozományt többszörösen is.) Nem nagy úr, de nagy szellem, zseniális intrikus. Orosz Ákos a cinikus lezser szájhőstől jut el a kétkedő, tépelődő vőlegényig, aztán vissza. Nagy utat jár be a Marcellinát alakító Törőcsik Mari is. Egyik pillanatban még szerelemért cincogó, toporzékoló vénkisasszony, majd követelőző, kiabáló grácia, aztán halkan, lágyan suttogó, óvó anya. Friss, harapós, mint társai, akikkel együtt játszik, akik együtt játszanak vele.

Leginkább az előadás térhasználata nyűgöz le. A nézők helye (nem nézőtér ez, hiszen része a dráma terének) által szabadon hagyott folyosó Suzanne és Marcellina szópárbaja idejére vívópásttá, máskor fojtott levegőjű tárgyalóteremmé, kifutóvá és kifutópályává alakul, a darab végére pedig mintha templomhajóvá változna. A nagyszobából nyíló ajtók időnként öltözőfülkéket, máskor szobákat, cselédhajlékokat jelentenek, az ablakok a dinnyeföld felé néznek, és kék neonfény jelzi, hogy kiléptünk az andalúziai szürkületbe. A díszletszegény szoba így egyszerre alkot szimbolikus és nagyon is reális teret. Szűk teret, mely igazán közel hozza hozzánk a szereplők kétségeit. Szövődő terveik kihallgatójává, beavatottjává tesz minket. Ez az intimitás, a díszletek hiánya, a jelmezek és kellékek egyszerűsége még inkább a sokoldalú és intenzív színészi játékokra irányítják figyelmünket. Arcokat, szempárokat, rezdüléseket, izzást vihetünk haza a lakásszínházból, azaz Almaviva gróf kastélyából. A kreatív kisember történetét egy kreatív kistársulat vitte színre. Öröm és jutalom volt nekik, hogy Törőcsik Marival játszhattak együtt. Öröm és jutalom volt nekünk, hogy előttünk játszottak. A Mikszáth tér hidegébe kilépve hálásan rebeghetjük: Te csak házasodj, boldog Andalúzia!

Vass Norbert, Apokrif Online