A Maladype Színház a Bázis sajátos, intim terének előnyeit megragadva, 2013-ban felolvasó színházi programsorozatot indított közönségének. A projekt kevésbé ismert és közismert szerzők, kortárs írók/kutatók/drámaírók műveivel ismerteti meg a közönséget. A bemutatásra kiválasztott szakirodalmi-, szépirodalmi művek és kortársszíndarabok kivételes rendezői megoldásokban kerülnek színre a Maladype színészei és vendégművészek megfogalmazásában.

2016.04.29.
Arthur Koestler: Sötétség délben R: Keszég László



Részlet a regényből:
"Mi hoztuk el az igazságot, a mi szánkból azonban hazugságnak hangzott. Elhoztuk nektek a szabadságot, a mi kezünkben azonban korbácsnak látjátok... A jövő ígéretét hoztuk, de akadozott a nyelvünk és csak kutyaugatás szólt a szánkból..."



A műről:
Arthur Koestler műve 1940-ben látott először napvilágot, s a század egyik legnagyobb vihart kavart regénye lett, amely túlmutat publicisztikus aktualitáson és politikai botrányon. A szerző fiatalon a kommunista mozgalom vehemens elkötelezettje, a „hitehagyás” friss sebének fájdalmával, ugyanakkor éles logikával és az írói képzelet szenvedélyével írta meg művét, amelyben a 30-as évek nagy szovjet pereinek emberi kérdéseit kívánta bonckés alá venni.
Nyikolaj Szemjonovics Rubasov, a regény hőse a régi bolsevik gárdavezető alakjaihoz tartozó, a szovjetrendszert a legnagyobb külső nehézségek és belső kétségek között is hűen szolgáló, jelentős funkcionárius, egyik napról a másikra egy börtöncellában találja magát. Vádlói hajdani elvbarátai, s a három kihallgatáson keresztül folyó lelki procedúra tétje: Rubasov belátja-e, hogy "a közös ügy" - a kommunista forradalom logikája és az áldozatvállalás szelleme szerint - a legvégső megaláztatást, az el nem követett bűnök vállalását és az áldozatként való önfeláldozást várja tőle.

Rendező: Keszég László
Játsszák: Bödők Zsigmond, Huszárik Kata, Szilágyi Erika, Tankó Erika
Közreműködik: Márkos Albert - cselló
Időpont: 2016. április 29., péntek, 19.00
Helyszín: Maladype Bázis, VIII.ker. Mikszáth tér 2., I. emelet

2016.03.24.
Konrád György-Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz.
R: Szabó Máté



Így vall a műről az egyik szerző, Szelényi Iván:

„Tizenegy évvel ezelőtt, 1974 nyarának utolsó napjaiban fejeztük be Konrád György barátommal együtt utolsó közös könyvünk, Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz kéziratát egy csobánkai tanyán, tíz-tizenöt kilométerre Budapesttől. Siettünk a könyvvel, „rejtekhelyre” vonultunk, távol forgalmas városi lakásunktól és munkahelyünktől. Kissé paranoid módon úgy véltük – bár, minta későbbi események megmutatták, nem minden alap nélkül –, hogy figyel bennünket a politikai rendőrség. Azt gondoltuk, a rendőrség csak arra vár, hogy mihelyt befejeztük a kéziratot, de talán már előbb is, rátegye a kezét. Így hát a sürgősség érzése ragadott magával bennünket, ami történelmi fontosságunk naiv, sőt, narcisztikus érzésével párosult. Úgy éreztük, rábukkantunk az államszocializmus titkára – az új értelmiségi uralkodó osztály küszöbönálló felemelkedésére. Ezt sürgősen fel is akartuk jegyezni a történelmi emlékezet számára, majd amilyen gyorsan és széles körben csak lehetett, terjeszteni. Mielőtt még elfognának és – feltehetően évekre – börtönbe csuknának bennünket, kéziratunk pedig minden valószínűség szerint örökre eltűnne a KGB irattárában.”



Szabó Máté gondolatai a készülő előadásról:

"Mi közöm van nekem ehhez? - mondhatnám, de azon gondolkodom inkább: mi közöm nincs ehhez... Átvágva magam a mai fogalomzavar bozótján, ott találom magam gyerekként, ahogyan választ kapok a kérdéseimre, éppen olyan korú emberek közt, amilyen most én vagyok. Dogalmakra kérdezek rá, a válasz általában elméleti, idealista, meseszerű - más valóságát akkor még nem ismervén, a sajátomba tökéletesen beleillő. A régmúlt mítoszai a mitikus alakok által elevenednek meg. Látom az útjuk elejét, majd a kétségbeesett kapálózást a kialakuló fogalomkáoszban, az öndefiniálás újabb kényszerét és a kudarcot. Bohócokat a Lear-ből, bűntudatos bűnteleneket, leleplezett bűnösöket, jelentésüktől megfosztott, átértékelt szavakat, dadogó szónokokat. Szédületes mélységes mély kút ez is és közben reggel van, dél, este, feleség, gyermek, lecke, joghurt bolgár licenc alapján, márciusi madarak, tungsram és napsütés, eső és veszekedés.”

Konrád György-Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomig

Előadják: Huszárik Kata, Szilágyi Ágota, Tankó Erika, Bödők Zsigmond

Rendező: Szabó Máté


2015.02.12.
V.Kravcsenko: Én a szabadságot választottam. R: Balázs Zoltán



Fordította: Konok Péter
Szereplők: Tankó Erika és Szilágyi Ágota

A felolvasó színházi előadást kísérő beszélgetésen részt vett Konok Péter a mű fordítója.

A Kravcsenko könyv felolvasó színházi eseményeit két alkalomra terveztük. A felolvasó előadások különlegessége az volt, hogy könyv megjelenését megelőzően, a könyv fordításával párhuzamosan kísérhették figyelemmel a jelenlévők a fordítói munkát.Ezen az estén Kravcsenko nőalakjaival ismerkedett meg a közönség.

A könyvről:

Néhány évvel ezelőtt újból intellektuális viták tárgyává lett a világ jó néhány pontján az ún. „Kravcsenko-ügy”, miután 2009-ben megjelent John Fleming ideológiatörténeti bestsellere, az Anti-kommunista kiáltvány: négy könyv, amelyik meghatározta a hidegháborút, s miután 2008-ban egy lengyel kiadó – elsőként a volt kommunista blokk országai közül – jelentős sajtóvisszhang mellett, közreadta Kravcsenko vádirattal felérő önéletrajzát. Magyarországot azonban elkerülték ezek a viták – igaz, maga a könyv is. Mai aktualitásának oka viszont, ha úgy tetszik, épp ez a hiány: a Kravcsenko-ügy elfeledése, elhallgatása, zárójelbe tétele azt jelzi, hogy nem néztünk szembe teljes mélységében a II. világháború után kialakult történelmi helyzetünk azon kérdéseivel, amelyeket az 1946-os mű annak idején direkt módon felvetett, a szerző sorsa és a kötet utóélete pedig a maga tragikus fordulataival áttételesen, de nagyon világosan és kegyetlen egyértelműséggel megjelenít.

Viktor Kravcsenko könyvét nem véletlenül emlegetik együtt Arthur Koestler Sötétség délben című, 1941-es regényével: ezek a művek elsőként igyekeztek rádöbbenteni a világot a szovjet rendszer valódi lényegére, Kravcsenko pedig elsőként – Szolzsenyicin Gulág-jánál jóval előbb – adott hírt első kézből a szovjet lágerek világáról, a totális terror működésének nyers valóságáról.

Balázs Zoltán, színész - rendező, a 15. évfordulóját ünneplő Maladype Színház művészeti vezetője, hat évvel ezelőtt, egy Ariane Mnouchkine-nal készült interjúban figyelt fel Viktor Kravcsenko: "Én a szabadságot választottam" című művére, amelyet a világhírű francia színházi alkotó élete öt legmeghatározóbb könyve között említett. Viktor Kravcsenko Los Angelesben élő fiával és jogörökösével folytatott három éves előkészítő tárgyalássorozat után a Maladype 2015 áprilisában saját kiadásban jelentette meg az író világsikerű bestsellerét. A könyv Magyarországon először Konok Péter fordításában, Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész borítótervével a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon debütált.


2015.01.17.
Bíró Judit – Csepeli György: Szülőgyilkosságok. R: Balázs Zoltán



Szereplő: Huszárik Kata

„A gyilkosság egyszerre ok és okozat. A létezés teljessége valósul meg általa, a gonoszt képviselve. A szabadság elérése történik meg általa – zsarnoki rítusokat működtetve, bűnbe torkollóan. Olyan tett, amikor az igazság keresése és az igazság szolgáltatása az európai kultúra határain kívülre helyezett viselkedésformákban és választásokban valósul meg. A családon belüli erőszak a mai magyar korszellem része, mely mintaként, követendő sémaként még a világtól elzárt, pszichotikus viselkedési repertoárjában is megjelenhet – s végződhet a közvetlen hozzátartozó elleni erőszak-viselkedésben.”

2014.12.06.
V.Kravcsenko: Én a szabadságot választottam. R: Balázs Zoltán



Fordította: Konok Péter
Szereplők: Lendváczky Zoltán, Tankó Erika, Szilágyi Ágota

A felolvasó színházi előadást kísérő beszélgetésen részt vett Konok Péter a mű fordítója.

A Kravcsenko könyv felolvasó színházi eseményeit két alkalomra terveztük. A felolvasó előadások különlegessége az volt, hogy könyv megjelenését megelőzően, a könyv fordításával párhuzamosan kísérhették figyelemmel a jelenlévők a fordítói munkát. Ezen az estén a szerző életének két legfontosabb személyéről, a szüleiről szóló fejezeteket és vele szembeni eljárás sorozat egy tekinthették meg a nézők.

2014.05.24.
KLIM: Lány gyufával. R: Kozma András



Fordította: Kozma András
Előadja: Ligeti Kovács Judit

KLIM (Volodimir Klimenko), az orosz és ukrán színházi élet egyik legendás, különleges életutat bejárt, szinte besorolhatatlan alkotója. Szövegei az expresszív vizualitásra, sajátos ritmust követő színészi játékra és a költői, polifonikus szerkesztésre épülnek.
A Lány gyufával (Дівчина із сірниками) c. színpadi műve Kozma András fordításában és rendezésében látható felolvasó színház formájában.

KLIM - olyan kiemelkedő orosz mesterek tanítványa, mint Anatolij Efrosz, Anatolij Vasziljev vagy az ukrán Volodimir Ogloblin, de már a múlt század 90-es éveitől saját iskolateremtő útját járja, amely a színházművészet szakrális dimenzióit kutatja. Rendezőként, drámaíróként, színházpedagógusként illetve művészetfilozófusként is jelentős életművet hozott létre. Az utóbbi években leginkább önálló, szürreális hangvételű színpadi műveivel valamint klasszikus irodalmi alkotások eredeti látásmódú feldolgozásaival hívta fel magára a figyelmet (többek között antik görög szerzők, Shakespeare, Gogol, Dosztojevszkij művei alapján).

Kozma András az előadás rendezője, dramaturgja, műfordítója:

„Furcsa módon életem során gyakran ösztönös megérzések alapján döntöttem. Jelentkeztem színész szakra, de valami már a felvételin visszatartott attól, hogy bemenjek, úgyhogy otthagytam a színművészetit. Bölcsészkarra mentem, amit nem is bánok, mert egy nagyon komoly lexikális tudásra tettem szert, orosz irodalom szakon végeztem, eközben nyelveket tanultam, de mindig megmaradt bennem a színház iránti lelkesedés. Az igazi fordulópont talán az volt, amikor megnéztem egy japán táncos előadást a Szkéné Színházban 1988-ban, ami egészen más volt az általam ismert tánc- vagy mozgáskultúrához képest. Kapcsolatba léptem velük és sikerült elérnem, hogy évente részt vehessek Japánban, egy hegyi faluban rendezett fesztiválon. Ez nyitotta meg előttem a testtudat, a mozgás és a lélek kapcsolatának újfajta szemléletét. Párhuzamosan pedig, mivel félig orosz vagyok és anyanyelvi szinten beszélek oroszul, bekerültem tolmácsként nagyszínpadi produkciókba, Anatolij Vasziljev mellett, aki ’94-ben rendezett Magyarországon.

2014.03.03.
Matei Visniec : A pandamedvék története, amiként az a szaxofonos meséli el, akinek egyik barátnője Frankfurtban lakik. R: Balázs Zoltán



Szereplők: Lendváczky Zoltán, Molnár Mariann, Orosz Ákos, Tankó Erika, Szilágyi Ágota

A felolvasó színházi előadást a nagy sikerre való tekintettel nézői kérésekre ismételtük meg ebben a hónapban.


2013.12.13.
Matei Visniec : A pandamedvék története, amiként az a szaxofonos meséli el, akinek egyik barátnője Frankfurtban lakik. R: Balázs Zoltán



Szereplők: Lendváczky Zoltán, Molnár Mariann, Orosz Ákos, Tankó Erika, Szilágyi Ágota

A felolvasószínházi előadáson jelen volt a szerző, Matei Visniec és Daniela Magiaru – Színházi kritikus, fordító.

A Párizsban élő Matei Vişniecet a legismertebb román kortárs írók közt tartják számon, akit hol Becketthez, hol Kafkához, hol Pirandellóhoz vagy Fellinihez hasonlítanak. Nálunk eddig mégsem tett szert széleskörű ismertségre. - A kortárs európai irodalom egyik legérdekesebb drámaíró darabjai közül Balázs Zoltán válogatott.

A műről:

A már nem egészen fiatal szaxofonművész egy szép napon arra ébred, hogy ismeretlen fiatal nővel fekszik meztelenül egy ágyban. Első kérdése: szeretkeztünk? – de miután választ nem kap a kérdésére és ő maga már semmire sem emlékszik, arra kéri a Nőt, hogy töltsön vele még kilenc éjszakát. A Férfinak és a Nőnek kilenc éjszakája van arra, hogy megismerjék és megértsék egymást. A kilenc éjszaka során filmszerűen lepereg a szaxofonos élete, akivel egyre különösebb dolgok történnek, amíg teljesen meg nem szabadul testétől és meg nem érti a lényeget.
Matei Vişniec az egyik legtöbbet játszott európai drámaíró. Mind román, mind pedig francia nyelven tucatnyi nagy hatású drámát írt. Romániában a Bukaresti Egyetemen filozófiát tanult, majd 1977-ben fordult a drámaírás felé. Az ezt követő tíz évben húsz drámát írt, ám a romániai cenzúra mindet betiltotta. 1987-ben franciaországi meghívást kapott, azóta főként franciául publikál, és felvette a francia állampolgárságot is. A kommunista rezsim bukását követően 30 darabját mutatták be Romániában, és a magyarországi színházak is előszeretettel tűzik műsorukra frivol és váratlan fordulatokkal teli írásait.

Matei Vişniec 1956-ban született a bukovinai Radócon (Rădăuţi), Romániában. A román irodalom ’80-as generációjának egyik kiemelkedő képviselője. Költőként és drámaíróként is elismert, az elmúlt évtizedben prózaíróként is jelentős sikereket ért el regényeivel. 1987 óta Párizsban él, a Radio France Internationale állandó munkatársa. Drámáit több mint harminc országban állították színpadra.

Daniela Magiaru – Színházi kritikus, fordító. Bölcsészettudományból szerzett PhD fokozatot 2008-ban. Romániában, Németországban jelentek meg tanulmányai. Első könyve, Matei Visniec, a szép szavak illúziója címmel, 2010-ben jelent meg.