Szerencsés vagyok, mert csodálatos művek, alkotótársak és társulatok várnak rám a világ különböző részein, a rendezéseim szinte kivétel nélkül fesztiválkedvencek. - mondja Balázs Zoltán rendező, a Maladype Színház vezetője, aki a Maladype és a Gyulai Várszínház koprodukciójában állítja színpadra Margaret Atwood Pénelopeia című művét.

- Ritkán rendezel itthon mostanában. A Pénelopeiát milyen külföldi megbízatásaid közé tudtad éppen beszorítani?

- Nemrég tértem vissza Kínából, ahol a bukaresti Odeon Színház művészeinek előadásában a Gardénia című rendezésemet láthatta a Daliangshan Nemzetközi Színházi Fesztivál közönsége, Xichangban. Előtte Bosznia-Hercegovinában állítottam színpadra Susan Sontag Alice az ágyban című abszurdját a 63. Szarajevói MESS Nemzetközi Színházi Fesztiválon. A Pénelopeia március eleji budapesti és gyulai bemutatója után Bukarestbe utazom, hogy a Stela Popescu Színházban elkezdjem a Jógyerekek képeskönyve című rémvarieté próbáit. Szerencsés vagyok, mert csodálatos művek, alkotótársak és társulatok várnak rám a világ különböző részein, a rendezéseim szinte kivétel nélkül fesztiválkedvencek. Örömömet csak fokozza, hogy sokféle műfajban tehetem próbára a tehetségemet.

- Hogy találtál rá Margaret Atwood: Pénelopeia című regényére, mint színpadra adaptálható alkotásra?

- Sokat olvasok, így vannak meghatározó találkozások, amelyek nyomokat hagynak bennem. Bizonyos színdarabok és regények elolvasásuk után is intenzíven foglalkoztatják rendezői képzeletemet, akárcsak a Pénelopeia. 2006-os megjelenése óta vártam, hogy valamikor színpadra fogalmazhassam ezt a ragyogóan megírt vallomást. Most jött el az idő, most adottak a körülmények.

- Mi fogott meg, mi foglalkoztat Odüsszeusz hátrahagyott feleségének történetében?

- Lenyűgöznek az erős akaratú, intelligens és kiszámíthatatlan női alakok. Számos rendezésem épült már vulkanikus természetű asszonyok mindent elsöprő történeteire. Odüsszeusz hátrahagyott feleségének, a sokattűrt Pénelopénak a históriája épp ilyen. Újra és újra megkísért, én pedig nem tudok neki ellenállni. Ezért rendeztem meg 2010-ben a Homérosz és Márai Sándor szövegeiből, valamint Claudio Monteverdi barokk operájából összeállított Odüsszeusz hazatérése című előadást a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban. A temesvári produkció nemcsak felhasználta az eposzi történet homéroszi vonatkozásait, de túl is lépett azokon. A sajátos vízióban megvalósult alkotás Pénelopé és fia, Télemakhosz visszaemlékezésein keresztül rajzolta meg Odüsszeusz alakját és rombolta le a mitikussá növelt hős képét. Az Atwood által megírt különleges mítoszadaptáció a Hádész fogságában őrlődő Pénelopé történetének modernkori visszhangja és tükröződése, ugyanakkor a 12 Szolgálólány életét követelő gyilkosság miatt érzett bűntudat és fájdalom kivetülése is. Az írónő ezen aspektusokat járja körbe, kitágítva a homéroszi elbeszélés elhallgatott pillanatainak színpadi terét és idejét.

- Kik az alkotótársaid, kik segítenek elképzeléseid színpadi megvalósításában?

- Mivel az előadás magyar-macedón-lengyel koprodukcióban készül, ezért állandó munka- és alkotótársaimon kívül rendezői elképzeléseim megvalósításában fontos szerepet tölt be a bemutatónak helyet adó Harmadik Hely és a fesztiválpartnerek is, a „STOBI” Antik Drama Nemzetközi Fesztivál, a „BEZ GRANICE” Nemzetközi Színházi Fesztivál és a Gyulai Várszínház Összművészeti Fesztivál. A rendhagyó dramaturgiára épülő sokrétű történetet három virtuóz színésznő kelti életre: Szilágyi Enikő, Orbán Nelli és Bajkó Edina. Verbális és nem-verbális színpadi jelenlétük összhangját mozgásbeli, vokális és instrumentális tehetségük teszi még teljesebbé. Az összművészeti alkotás zenéjét Kovács Adrián zeneszerző jegyzi.

- Tulajdonképpen nemzetközi koprodukcióban hozzátok létre az előadást, hogyan került ebbe a történetbe a Gyulai Várszínház?

- Minden nemzetközi együttműködésben megvalósuló előadásunk számára igyekszünk egy magyarországi fesztivált is megnyerni. A Gyulai Várszínház és a Maladype Színház régi és hűséges partnerei egymásnak. Szövetségünknek több emblematikus előadás köszönheti létrejöttét. Elég, ha csak a 2017-ben nagy sikerrel bemutatott Csongor és Tündét említem. Ahogy a Gyulai Várszínház és Fesztivál korábbi igazgatójával, Gedeon Józseffel, úgy a posztot jelenleg betöltő Elek Tiborral is megértjük egymást, hasonló az értékrendünk. Nagyon inspiráló, hogy egy ilyen különleges ősbemutató kapcsán ismét együtt alkothatunk. Biztos vagyok benne, hogy a március 1-én, 2-án és 3-án Budapesten látható előadásunkat Gyulán is nagy érdeklődés fogja övezni március 5-én, a Kamarateremben.

Tóth Ildikó, Pesti Műsor, 2024