Horváth Csaba: Bolondok iskolája

A Maladype - Találkozások Színháza - megoldotta a vállalt feladatot. A Szkéné Színházban bemutatott Bolondok iskolája maradandó élménynek bizonyult. Ghelderode darabját latinul, magyarul és cigányul játsszák el a színészek. Mivel kevesen értik mind a három nyelvet, az előadás azt mutatja meg, hogy a színház még mindig ugyanannyira szertartás is lehet, mint szellemi torna.

A bolondok iskolájának tanulói azt a titkot akarják megtudni, amiről minden tanításnak szólnia kellene. S hogy az élet titka feltáruljon előttük, még ölni is képesek. Meg akarják ölni mesterüket, minden udvari bolondok legjobbikát. Azt hiszik - s talán ezért tanulók még -, hogy szavakba foglalható a titok. A párhuzamos történetben a középkori hangulatot napjaink levegője váltja fel: Gombár Judit díszletének mohával benőtt várfalai hirtelen penészes putrikká válnak, és labdázó cigánygyerekek keresik a titkot. És hogy mi a titok? Az is feltárul az előadás végén: lehull a Szkéné üvegfalát borító lepel, és a sötét térben hirtelen világossággal folyójával, hídjaival belép a város. Előtte egy emberi test. A titok közelebb van, mint gondolnánk.

A két főszereplő, Soltész Erzsébet és Molnár Erika erőteljes és szuggesztív alakítása jól illeszkedik Balázs Zoltán rendezői koncepciójába: a színház több a színpadon elmondott szavak összességénél.

Horváth Csaba, Válasz.hu, 2003