Mikszáth Kálmán tér 2. I. emelet 2. A sorsüldözött Maladype társulat egy bérelt három szoba hallos lakásban játssza Beaumarchais: Figaro házassága című vígjátékát Zsótér Sándor rendezésében. Befér úgy 48 néző.

Összehajtogatható piknik székeken vagy tornatermi padokon kapnak testnyúzó helyet. Nagyon jónak kell lennie az előadásnak fájdalomcsillapító kárpótlásul. Panasz nincs. Más színházak karosszékei spanyolcsizma szorításúak az Ambrus Mária díszlettervező minimáljaként elrendezett ülőhelyeknél. (Kosztolányi írja egy nyelvművelőjében: „aki tudja, hogy mit ne mondjon, az félig-meddig tudja, hogy mit mondjon". Igaz ez Ambrus Máriára.) A cselekmény szerint ajtók zárulnak, ajtókat feszegetnek. Színházban ilyenkor a díszlet földrengést jelez. Itt valódi ajtók játsszák a szárnyas ajtókat. Fegyelmezetten szerepelnek.

Benedek Mari tervezte a jelmezeket. A grófné fehér uszályos ruhája - amit Ligeti Kovács Judit majesztétikus előkelőséggel vonatoztat maga után a feudalizmus ruhaanyagba sűrített megtestesüléseként -, valamint a kertész Antonio zsardinettónak kiképezett szalmakalapja látványos tervezői magánszám.

Ungár Júlia fordítása szemtelenül friss színházi szöveg. Beaumarchais darabja precíziós szerkezetként működik. Minden mondat drámaian működik. A darab az olasz komédiák szerepsémáinak felhasználásával készült. Úgy is szokás játszani. A Maladype játékosai mélyére merültek szerepüknek. Felhozták a mélyből a jellemek igazságát. Színészi leleménnyel, értelemmel, érzelemmel gazdaggá töltik szólamukat, messze kerülve a színházi kliséket, az úgynevezett „általános színjátszást."

Orosz Ákos kapta Figaro szerepét. Nem olyan, mint Figaro. Az. Ő szerelmes cselszövő. Ártatlanul gabalyít. Őszintén tud hazudni. Élvezi, hogy markában összpontosulnak a mozgató szálak. Személyiségének kedvessége megnyerővé teszi szélhámosságait, hazudozásait, szorult helyzetekből gyors észjárással magát kivágó intrikusságát. Figarója nem kész helyzetek konzerv-lebonyolítója. Játék közben gondolkodik. Nyomon követheti a néző csibészségei felötlését. Selma helyzettekerő. Élvezi szellemi fölényét. Urának mindenes szolgája, de csak a szerelmi beteljesedésért küzd. Az - eredetileg V. felvonásban - a féltékenység csapdájában elmondott nagymonológja Figaro önéletrajza: Orosz Ákos anélkül, hogy divatos mód összekacsintana az időszerűnek hitt politikai azonosságokkal nézőivel: egy szellemi ember hányattatott viszontagságait vallja elő. A monológ csasztuska-időszerűség helyett a józanész állandóan háttérbe szorított előnytelenségeiről beszél.

Tompa Ádám tisztatekintetű Almaviva grófja, mintha A sevillai borbély megcsontosodott öregek ellen igyekvő amorózója volna. Nem megátalkodott kényúr. Szerelmes vágyai teljében van. Félrelépésre kész, egyszersmind féltékenységtől kínlódó férj.

Ligeti Kovács Judit az előadásokban rendszerint Suzanne által háttérbe szorított grófnéként a szerep rejtett áramlatait, megkísértéseit, a megőrzött Rosina tisztaságát hozza felszínre. Szép, erotikus, szellemes, eszes színész.

Tankó Erika Suzanne-ja karakán és öntudatos házasulandó lány, aki kész megvívni boldogságáért. Fátyol Kamilla (Fanchette) Karakter-mafla. Buta liba, de megvan a magához való esze. Páll Zsolt Bartholo doktora fenyegető jelenség. Megadja a lehetőségét, hogy a komédia szempillantás alatt komor rémdrámává fajulhatna, ha a doktor indulatai kiszabadulnának. Lendváczky Zoltán részeges kertésze szakít az ittas-ábrázolás közhelyeivel. Szeme félárbócon. Kis híján elalszik serénykedése közben. Megkenhető gügye bíróként - Ungár Brid'oison-t Don Hiszékeny Liba névre keresztelte, Illyés Gyula fordításában is beszélő név: Don Guzman y Mamlasz - túlbuzgón tökkelütött, önmagán kívül az egész világra siket.

Színházidegen okoskodás bajlódik rendszerint azzal, hány éves színész játssza ezt vagy amazt a szerepet. Az igazság, hogy minden színész, ha tényleg színész, annyi éves, amennyi a szerep. A Temesvárról beszerzett Faragó Zénó öles termetű, markáns arcú legény. Merészség az inkább Drakula grófja, vagy Ferdinand von Walter szerepe után kiáltó Faragóra osztani Cherubin apród (Cherubin d'amore) szerepét. A zord küllemű színész minden bájkolódó kedveskedés nélkül, mosolytalan zordsággal hal meg minden női bájtól, légyen a szoknya viselője vén csoroszlya, üde bakfis, vagy érett asszony. Szerelmi rohamai tekintetében tükröződnek. Hódító rohamai mélyén riadt félelem, a lemaradástól való kétségbeesés lángol.

Vagyis a Figaro játszó személyei elmélyítették szerepüket.

Élükön a nézőknek adott jutalomjátékkal: Törőcsik Marcelina-jával. Ha nem ő mondja, hogy játszotta már a szerepet Iglódi rendezésében, nem emlékszem egyetlen pillanatára sem. A Maladype fiataljai között a tankhadosztálynyi erővel rendelkező karcsú színész kaján intrika, szereleméhes túlkoros, kardos peres fél, feminista harcos, ellágyuló anya, a családi boldogságot groteszken ellenpontozó harsány komika. Asszonyi enciklopédia. Minden másodpercben váratlanul megkontrázza önmagát. Törőcsik csak a nézőknek jutalom, rangidősként nem jutalomjátékot játszik. Odaadó összjátékos. Más ritmusban van jelen, mint a fiatalok. Hogy azt ne mondjam: náluk fiatalosabban működik.

Az utolsó felvonás éjszakai jeleneteinél a rendező nem csinál naturalista sötétet. Jelzi csak a fényviszonyok megváltozását. 1955-ben Párizsból jövet Pesten vendégszerepelt az akkor még teljes ősi pompájában működő Pekingi Opera: előadták bravúros némajátékukat: az országúti fogadóban éles kardokkal vívtak meg az egymást a koromsötétben nem látó ellenfelek, teljes színpadi világításban. Az ősi színház megtanította az európai színházakat, hogy az igazi sötét a szereplők belső vaksága, nem pedig a világosítók munkájának végeredménye.

Zsótér rendezése megvilágosította Beaumarchais-t. Aktualizálás helyett, bebizonyította örökérvényűségét.

Molnár Gál Péter, szinhaz.hu, 2010